Egy
átlagos 16 éves kamasz zűrös családi élettel. Már a harmadik iskolából csaptak
ki az idén. Anyám sokat szid emiatt, és ha ezt tovább folytatom, akkor az utcán
fogok kikötni, már pedig én ezt nem most fogom abbahagyni. Minden akkor kezdődött,
amikor anyámék elváltak. Teljesen felfordult az életem, mielőtt minden megtörtént
volna, még voltak álmaim. Mára már csak szállok a széllel és semmi sem érdekel.
Rászoktam a cigarettára és stb, stb. Én vagyok anyám szégyene. Apám elköltözött
Amerikába és azóta még egy sms-t sem dob, hogy mi a franc lehet velem. Szóval
az anyám és az apám leszar, így egyedül kell gondoskodnom magamról. Ma ismét
egy újabb iskolába kell mennem. Reggel felöltözöm a szokásomhoz híven egy fekete
csőfarmerbe, a fekete bőrkabátomba és egy fekete pólóba. Bevallom ez a mai nap más,
mint a többi, az iskola kapujában szorongás fog el. Legyökerezett a lábam.
Minden diák engem figyelt, mint valami prédát. Nagyot nyeltem. Éreztem, hogy
itt nem lesz olyan könnyű megszereznem a már megszokott hatalmamat. Az
iskolaudvaron megakadt a szemem három srácon, akik engem bámultak. Nem tudtam
mi lehet annyira érdekes rajtam. Kosaraztak. Elég furán festettek. Elindultam
befelé, belenyúltam a zsebembe a cigarettásdobozomért, de nem volt ott semmi.
”Faszom” mondtam hangosabban a kelleténél és ezzel magamra vontam többeknek a
tekintetét. Az összes diák engem figyelt. Megemeltem az államat beletúrtam
vörös hajamba, majd besétáltam az épületbe. Kivettem a zsebemből a kis papíromat,
amire fel volt írva, hogy hova kell mennem. Elolvastam és megkerestem azt a
termet ahol az első órám volt. Mivel ez volt az első nap ezért csak osztályfőnöki
volt egésznap. Magyarul semmi értelme nem volt ennek az egész szarságnak.
Bementem a terembe és leültem a leghátsó padba. A padok kétszemélyesek voltak,
de én nem szerettem volna, hogy valami idióta szórakoztasson szóval kihúztam a
mellettem lévő széket és ráhelyeztem a lábamat. 7:45-kor pontosan csöngettek és
minden diák becsődült az osztályterembe. Mindenki megkereste magának a helyét,
kivétel egy lány, ugyanis neki már nem maradt úgy hely. Láttam, hogy felém
közeledik. Ez nem lehet igaz. Csinos lány volt viszont lerítt róla, hogy
magának való, én pedig nem kedveltem az ilyen leányzókat.
-Leülhetek?-kérdezett
félénken. Ahogy elnézem nem sok gondom lesz vele. Nem tűnik valami beszédesnek,
viszont ebből azt is le tudom szűrni, hogy sokat bántják. Elvettem engedelmesen
a lábam a székről és helyet adtam annak a nyominak. Megköszönte, majd gyorsan
leült. Nem sokkal később bejött a tanárunk is. Sok mindent elmondott, de nem
igazán figyeltem rá, ugyanis annyira lefoglalt a lány.
-Gyerekek
új osztálytárssal gyarapodtunk. Kérem, fáradjon ide és mutatkozzon
be.-mosolygott rám a tanár, amitől majdnem elhánytam magam. Felálltam és
kisétáltam mellé.
-Sziasztok
én vagyok az új srác.-mondtam unottan és már indultam is vissza a helyemre.
Éreztem az osztálytársaim tekintetét magamon. Leültem a helyemre
elhelyezkedtem, kezembe vettem a telefonom és nyomkodni kezdtem. Az órákat
simán megúsztam, egész végig a telefonomat nyomkodtam. Miután vége lett az
óráknak elsőként hagytam el a termet és már ott sem voltam. Kifele menet ismét
belebotlottam abba a három srácba. Megint engem bámultak. Most nem igazán
foglalkoztattak, csak minél hamarabb haza akartam érni. Elővettem a fülesem,
bekapcsoltam a kedvenc számom és elindultam hazafelé. Mivel anyám kevés pénzt
adott, ezért kénytelen voltam hanyagolni a kajálást. Általában kevés pénzem van
és azt is saját magam eltartására kell költenem. Hazaérve ledobtam a kabátomat
és egyenesen a konyhába vitt az utam. Csináltam magamnak szendvicset, utána
pedig elzárkóztam a szobámba. Kitúrtam a szekrényemet és a legelrejtettebb
sarokból kihúztam egy cigis dobozt. Kivettem belőle egy szál cigarettát és elővettem
az öngyújtómat. Kiültem az ablakomba és rágyújtottam. Miután elszívtam a cigimet,
megettem a szendvicset már indultam is utamra. Semmi kedvem nem volt otthon
rohadni. Egész nagy kört tettem meg a városban, majd egy parkban leültem egy
padra és elkezdtem gondolkozni. A gondolataim a helyzetemre terelődtek és egy-két
másodpercen belül már folytak is a könnyeim. Hiányzik a régi életem, amikor még
anya és apa együtt éltek és szerették egymást és engem, amikor még nem voltam a
család szégyene, amikor még voltak barátaim. Szerettem erre a helyre járni,
mert azokhoz az emlékeimhez kötött, amikor még apu kihozott és együtt
fociztunk, játszadoztunk. Kibaszottul elcseszett életem lett az óta, amióta a
szüleim elváltak. Hamar fel kellett nőnöm, ahelyett, hogy én is élveztem volna
még az életet, mint egy gyerek, akinek a tanuláson és a játékon kívül sem más
dolga nincs. Próbálom erősnek mutatni magam, de be kell, hogy valljam, hogy nálam
is el szokott szakadni az a bizonyos cérna. A suliból sosem a tanulmányi
eredményemmel volt gond, mindig is a viselkedésem volt az oka annak, hogy
kicsaptak. Mindig is jó tanuló voltam és ez az egy dolog az, amivel nem hagytam
fel. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen, de már tudom, hogy soha sem lesz
már olyan.
