3. rész - Az igazság osztás

-Nyugodj meg! Megvédelek. Nem kell félned. Itt vagyok.-mondtam és átkaroltam Jimint. A lány keze lassan derekamra vándorolt, majd óvatosan, de ő is viszonozta az ölelést.

-Gyere menjünk vissza!-mondtam. Válaszként bólintott egyet és felállt. A terem előtt eszembe jutott, hogy így nem engedhetem, hogy bemenjen. Levettem a pulóverem és a kezébe nyomtam. Ő csak tartotta a kezében és figyelt engem. Bementem a terembe nyomomban Jiminnel.

-Elnézést a késésért tanárnő! Jimin nem volt jól és nem akartam egyedül hagyni.

-Nagyon nagylelkű fiú vagy. Üljetek le a helyetekre.

-Azt csak hiszi tanárnő.-kacsintottam rá, majd elindultam a helyemre.

Miután vége lett az órának egyenesen az udvarra vittek lábaim. A srácok szokás szerint ott voltak, ahol az előző szünetben is.

-Mi történt?-kérdezett Mark.

-Azt a kis ribancot valamelyik idióta meg akarta erőszakolni… -ráztam meg a fejem.

-Milyen ribancot?-kerekedett ki a colos szeme.

-Tudjátok az a Jimin.

-De ha azt mondod, hogy ribanc, akkor miért veszed a szívedre a sorsát.-kérdezte Jackson.

-Talán van szívem. Egyébként ki az a Lay?

-Ott jön.-biccentett fejével Mark.

-Micsoda véletlen?-kezdtem el mosolyogni.

-Mi a franc van veled Yugyeom?-tették fel a kérdést egyszerre, de már nem volt időm válaszolni, ugyanis öklöm megállíthatatlan volt. Egy roppanást hallottam és megeredt Lay orrából a vér. Ütöttem, ütöttem és ütöttem. ’’Nem mondták még, hogy a lányokat meg kell becsülni, te szemétláda!” Üvöltöttem rá és behúztam neki még egyet. Miután befejeztem, hátat fordítottam ás indultam volna, de Lay hátba rúgott és a földre estem. Még egyszer belém akart rúgni, de Chanyeol barátom, akkorát lekevert neki, hogy kifeküdt. Segítettek felállni, majd leporoltam magam. Összegyűjtöttem egy kis nyálat és telibe köptem annak a szadistának a képét.

-Észnél vagy te, Chanyeol?! Már így is azt mondták neked, hogy még egy zűrös ügy akkor kicsapnak!-ordította le barátját Jackson.

-Megérdemelte az a fasz!-ordított vissza. Majd nem sokkal később megjelent az igazgató.

-Mi történt itt?

-Csak egy kis igazságosztás.-kacsintottam.

-Az irodámba!

-Rendben.-sóhajtottam. Hát ez is egy fényes kezdés. Holnaptól már nem lesz se suli, se otthonom. Az igazgató szigorúan nézett végig a társaságon. Valaki mondja el, hogy mi történt.

-Az az idióta ott, elkezdett a semmiért püfölni!-mutatott rám Lay.

-Ez az idióta, azért vágott pofán, mert meg akartál erőszakolni egy szerencsétlen lányt, most pedig miattad közszemlére vannak téve keblei.-mondtam nyugodt.

-Ez nem igaz!-csattant fel.

-Anyád!-ordítottam, odamentem hozzá és bevertem neki még egyet. Most már biztos, hogy eltört az orra ennek a szerencsétlennek.

-Elég legyen!

-Igazgató Úr! Ez tényleg igaz Lay sokszor molesztál lányokat és most végre valaki felszólalt ellene. Lay éppen leakarta támadni Yugyeomot, amikor Chanyeol behúzott neki a társa védelme miatt. Ne tessék kicsapni Chanyeolt. Se Yugyeomot. Laynek viszont semmi keresni valója nincs itt.-szónokolt Jackson.

-Ezt még átgondolom. Most menjetek órára!

Amint kiléptünk az irodából, Chanyeol és én megköszöntük Jacksonnak a segítséget.

-Mi lenne, ha csinálnánk az első közös kalandunk emlékére egy képet?-kérdezett vigyorogva Mark.

-Legyen!-egyeztünk bele és megszületett életem első képe, amit a barátaimmal készítettünk.

A szívemet nagyon megmelengette ez a kép, mert eddig nem igazán voltak barátaim. Mark posztolta is a facebookon ”Zűrös ügy” néven.

Amikor ismét órára kellett mennem az osztálytársaim, mind engem néztek. ”Mi van faszfejek?” Szóltam oda nekik, mire mindenki elnézett rólam. Ez a hatalom. Csak el kellett, hogy gyepáljak valakit és már a kezemben is volt. Leültem a helyemre és csendben elvoltam a nap további részében. Órák után, még kosaraztunk egyet, majd hazamentem.  A kulcsot a zárba helyeztem és nyitottam volna az ajtót, amikor anyám felrántotta az ajtót és ordítozni kezdett velem.

-Már megint mi a fasz van?-néztem rá.

-Hogy merészelsz így beszélni velem te kis szerencsétlen?!-és azzal már csattant is anyám keze az arcomon.

-Csak tudd, hogy azért nem ütök vissza, mert van bennem annyi emberség. Nem azért, mert az anyám vagy.

-Te fattyú! Takarodj a szobádba.

-Rendben!-vigyorogtam rá. Tudtam, hogy ez sokkal jobban zavarja, mint bármi más. Bementem a szobámba, ledobtam magam az ágyamra és bámultam a plafont. Mindent elcsesztem már megint.

2. rész - A második nap

*Másnap*

Reggel 8-kor szólt az ébresztőm. Az első dolgom az volt, hogy rendbe tegyem a hajam, ugyanis úgy nézett ki, mint a szénaboglya. Miután ezt a problémát elintéztem, kimentem a konyhába, készítettem magamnak szendvicset a mai napra, majd felöltöztem. Szerencsére nem kellett sietnem, mert nem volt első két órám, így csak 10-re kellet bemennem. Mivel anyám sosincs itthon, csak egyszer-kétszer ugrik haza, ezért fogtam magam és kitakarítottam a szabadidőmbe a lakást. Majd mikor ezzel is végeztem, akkor bepakoltam egy-két füzetet, ami kellhet és elindultam a suliba. A suli kapujába érve ugyanaz a szorongás fogott el, mint tegnap. Körülnéztem és megakadt azon a három srácon a szemem, akiket tegnap fedeztem fel. Most nem engem figyeltek. Besétáltam az épületbe, minden apró részletet próbáltam megfigyelni az épületben, csak azért, hogy leplezni tudjam mennyire is ideges vagyok. Mialatt terepszemlét tartottam észrevettem, hogy a legtöbb szekrény ki van díszítve, ami nekem fura volt, hisz az eddig sulikban nem igazán volt szokás kicsicsázni azokat. A tegnaphoz hasonlóan ma is abban a teremben voltunk, amiben tegnap. Ismét beültem a leghátsó padba. Ugyanúgy tettem, mint az előző nap, feltettem a lábam a székre, hogy elkerüljem azt a lányt, de ismét nem sikerült.

-Nem baj, ha ide ülök?-nézett rám nagy boci szemekkel. Nem válaszoltam, letettem a lábam és kényelembe helyeztem magam. A lány most sokkal másabb volt. Nem félt megkérdezni, hogy leülhet-e. Az első óránk matek volt. Sosem ment fényesen, de mindig összehoztam valamit. Néha magántanárhoz kellett mennem, ami egy nap kihagyást jelentett kaja terén. Most is megakadtam a feladat megoldásával szokásomhoz híven. Láttam, hogy a lány engem figyel, igyekeztem úgy tenni mintha meg tudnám csinálni, de az volt az igazság, hogy most ez nagyon nem ment. A lány közelebb hajolt, amitől nagyon is zavarban éreztem magam.

-Megakadtál?-kérdezte, miközben boci szemekkel mért végig.

-Nem.-vágtam oda, mire ő lebiggyesztette a száját. Azt hittem, hogy könnyebb dolgom lesz ezzel a lánnyal, de úgy látszik, hogy egyre bátrabb lesz. Az óra többi részében is próbálkozott segíteni, de nem engedtem. Nem kell nekem segítség, eddig is boldogultam egyedül, most is fogok. Miután kicsengettek az óráról, felpattantam és kiviharzottam a teremből, egyenesen az iskolaudvarra vitt a lábam. Érdekelt, hogy kik azok a srácok. Amint kiértem beleütköztem egy srácba.

-Figyelj már a lábad elé szarházi!-ordítottam rá. A srác megszeppenve állt és engem figyelt.-Tünés! Most!-majd azzal sietősre véve a tempót el is tűnt, én pedig folytattam tovább az utamat. Szokás szerint ott voltak a kosárpályánál. Neki dőltem egy kisebb villanyoszlopnak és onnan figyeltem őket. Mikor észrevettek lassan abbahagyták a játékot és engem figyeltek. Sem én, sem ők nem szólaltak meg. Ők közelebb jöttek. Hárman voltak, mint mindig, amikor eddig láttam őket. Az egyik egy magas kicsit elálló fülű srác, a másik egy nála jóval alacsonyabb erős testalkatú, fehérre festett hajó srác, a harmadik pedig egy kicsit amerikaiasan kinéző, hófehér bőrű srác. Egyedül a colos jelenthetett volna rám veszélyt, ahogyan igyekeztem megfigyelni a helyzetem.

-Jössz kosarazni vagy csak álldogálunk itt szó nélkül?-kérdezte a törpe.

-Miért kéne mennem, mikor nekem így is jó?-húztam fel a szemöldökömet.

-Chanyeol.-biccentett a colos.-Ő pedig itt Jackson és Mark. Mutatott a törpére, majd hófehérkére.

-Yugyeom.-bicentettem én is.

-Na akkor mehetünk is játszani.-fordult meg Chanyeol. Lassan utánuk ballagtam és elkezdtünk játszani. A colos és én alkottuk az egyik csapatot a többiek pedig a másikat. Mi voltunk előnyben már csak ránézésre is, hiszen mi voltunk a magasabbak. Becsengetéskor négyen indultunk el az épületbe. Minden lány utánunk nézett, vagy feltűnően bámult. Ez már megszokott volt. Engem is megbámultak. Marknak nekiment egy okostojásnak tűnő gyerek, gyorsan bocsánatot kért, de késő volt már akkor. Hófehérke arrébb lökte, majd ordított vele egy sort.

-Mi a 10/a-ba járunk. Gondolom te 10/b-s vagy.-szólt hozzám a törpe.

-10/fkny.-válaszoltam.

-Következő szünet?-nézett rám Mark.

-Majd meglátjuk.-mondtam és bementem a terembe. 

Az osztálytársaim mind engem bámultak. Leültem a nyomi mellé, akinek ruhája el volt szakadva. Mit ne mondjak meg sajnáltam. Eddig nem bántották, most pedig, hogy nem voltam mellette már a ruháját szaggatják szét.

-Mi a franc történt veled?-kérdeztem, mire a lány ijedten kapta fel a fejét. Csak nézett rám, de nem mondott semmit.

-Figyelj attól, hogy úgymond egy rosszfiú vagyok, még nekem is van szívem, szóval bökd ki.-mondtam, hogy hátha megosztja a dolgokat. Mivel nem szólalt meg, ezért karon ragadtam és egyenesen a suli udvarára indultam el vele.

-De az óra.-szólalt meg.

-Most már beszélsz?-kérdeztem felvéve újra a bunkó és szívtelen stílusomat. Erre a lány ismét hallgatással válaszolt, amit nagyon bántam, hisz ha én nem vagyok bunkó, akkor most már tudnám, hogy mi a gond. Egészen egy padig húztam magam után, majd ott megálltam és lelöktem a padra, vigyázva, hogy ne sérüljön a lány.

-Szóval, mi a baj? Bántottak? Nyilvánvaló. Kik voltak?

-Még a nevemet sem tudod, akkor miért érdekel a sorsom?

-Mi a neved?-kérdezem hökkenten. Erre aztán totálisan nem számítottam. Ez azért fájt kicsit a lelkemnek, hogy egy ilyen törékeny lány belém fojtotta a szót.

-Jimin.-mondta halkan.-És te ki vagy?

-Yugyeom. Most már elmondhatod, hogy mi történt.

-Az az idióta Lay volt.-kezdett el sírni.

-Shh.. mondd el mi történt.-próbáltam nyugtatgatni.

-M-meg a-akart e-erőszakolni…-hüppögte és láttam, hogy egyre kevesebb levegő jut a szervezetébe.

-Nyugodj meg! Megvédelek. Nem kell félned. Itt vagyok.-öleltem át és fejét mellkasomhoz szorítottam.

 

1. rész - Bemutatkozás

Egy átlagos 16 éves kamasz zűrös családi élettel. Már a harmadik iskolából csaptak ki az idén. Anyám sokat szid emiatt, és ha ezt tovább folytatom, akkor az utcán fogok kikötni, már pedig én ezt nem most fogom abbahagyni. Minden akkor kezdődött, amikor anyámék elváltak. Teljesen felfordult az életem, mielőtt minden megtörtént volna, még voltak álmaim. Mára már csak szállok a széllel és semmi sem érdekel. Rászoktam a cigarettára és stb, stb. Én vagyok anyám szégyene. Apám elköltözött Amerikába és azóta még egy sms-t sem dob, hogy mi a franc lehet velem. Szóval az anyám és az apám leszar, így egyedül kell gondoskodnom magamról. Ma ismét egy újabb iskolába kell mennem. Reggel felöltözöm a szokásomhoz híven egy fekete csőfarmerbe, a fekete bőrkabátomba és egy fekete pólóba. Bevallom ez a mai nap más, mint a többi, az iskola kapujában szorongás fog el. Legyökerezett a lábam. Minden diák engem figyelt, mint valami prédát. Nagyot nyeltem. Éreztem, hogy itt nem lesz olyan könnyű megszereznem a már megszokott hatalmamat. Az iskolaudvaron megakadt a szemem három srácon, akik engem bámultak. Nem tudtam mi lehet annyira érdekes rajtam. Kosaraztak. Elég furán festettek. Elindultam befelé, belenyúltam a zsebembe a cigarettásdobozomért, de nem volt ott semmi. ”Faszom” mondtam hangosabban a kelleténél és ezzel magamra vontam többeknek a tekintetét. Az összes diák engem figyelt. Megemeltem az államat beletúrtam vörös hajamba, majd besétáltam az épületbe. Kivettem a zsebemből a kis papíromat, amire fel volt írva, hogy hova kell mennem. Elolvastam és megkerestem azt a termet ahol az első órám volt. Mivel ez volt az első nap ezért csak osztályfőnöki volt egésznap. Magyarul semmi értelme nem volt ennek az egész szarságnak. Bementem a terembe és leültem a leghátsó padba. A padok kétszemélyesek voltak, de én nem szerettem volna, hogy valami idióta szórakoztasson szóval kihúztam a mellettem lévő széket és ráhelyeztem a lábamat. 7:45-kor pontosan csöngettek és minden diák becsődült az osztályterembe. Mindenki megkereste magának a helyét, kivétel egy lány, ugyanis neki már nem maradt úgy hely. Láttam, hogy felém közeledik. Ez nem lehet igaz. Csinos lány volt viszont lerítt róla, hogy magának való, én pedig nem kedveltem az ilyen leányzókat.

-Leülhetek?-kérdezett félénken. Ahogy elnézem nem sok gondom lesz vele. Nem tűnik valami beszédesnek, viszont ebből azt is le tudom szűrni, hogy sokat bántják. Elvettem engedelmesen a lábam a székről és helyet adtam annak a nyominak. Megköszönte, majd gyorsan leült. Nem sokkal később bejött a tanárunk is. Sok mindent elmondott, de nem igazán figyeltem rá, ugyanis annyira lefoglalt a lány.

-Gyerekek új osztálytárssal gyarapodtunk. Kérem, fáradjon ide és mutatkozzon be.-mosolygott rám a tanár, amitől majdnem elhánytam magam. Felálltam és kisétáltam mellé.

-Sziasztok én vagyok az új srác.-mondtam unottan és már indultam is vissza a helyemre. Éreztem az osztálytársaim tekintetét magamon. Leültem a helyemre elhelyezkedtem, kezembe vettem a telefonom és nyomkodni kezdtem. Az órákat simán megúsztam, egész végig a telefonomat nyomkodtam. Miután vége lett az óráknak elsőként hagytam el a termet és már ott sem voltam. Kifele menet ismét belebotlottam abba a három srácba. Megint engem bámultak. Most nem igazán foglalkoztattak, csak minél hamarabb haza akartam érni. Elővettem a fülesem, bekapcsoltam a kedvenc számom és elindultam hazafelé. Mivel anyám kevés pénzt adott, ezért kénytelen voltam hanyagolni a kajálást. Általában kevés pénzem van és azt is saját magam eltartására kell költenem. Hazaérve ledobtam a kabátomat és egyenesen a konyhába vitt az utam. Csináltam magamnak szendvicset, utána pedig elzárkóztam a szobámba. Kitúrtam a szekrényemet és a legelrejtettebb sarokból kihúztam egy cigis dobozt. Kivettem belőle egy szál cigarettát és elővettem az öngyújtómat. Kiültem az ablakomba és rágyújtottam. Miután elszívtam a cigimet, megettem a szendvicset már indultam is utamra. Semmi kedvem nem volt otthon rohadni. Egész nagy kört tettem meg a városban, majd egy parkban leültem egy padra és elkezdtem gondolkozni. A gondolataim a helyzetemre terelődtek és egy-két másodpercen belül már folytak is a könnyeim. Hiányzik a régi életem, amikor még anya és apa együtt éltek és szerették egymást és engem, amikor még nem voltam a család szégyene, amikor még voltak barátaim. Szerettem erre a helyre járni, mert azokhoz az emlékeimhez kötött, amikor még apu kihozott és együtt fociztunk, játszadoztunk. Kibaszottul elcseszett életem lett az óta, amióta a szüleim elváltak. Hamar fel kellett nőnöm, ahelyett, hogy én is élveztem volna még az életet, mint egy gyerek, akinek a tanuláson és a játékon kívül sem más dolga nincs. Próbálom erősnek mutatni magam, de be kell, hogy valljam, hogy nálam is el szokott szakadni az a bizonyos cérna. A suliból sosem a tanulmányi eredményemmel volt gond, mindig is a viselkedésem volt az oka annak, hogy kicsaptak. Mindig is jó tanuló voltam és ez az egy dolog az, amivel nem hagytam fel. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen, de már tudom, hogy soha sem lesz már olyan.