3. rész - Az igazság osztás

-Nyugodj meg! Megvédelek. Nem kell félned. Itt vagyok.-mondtam és átkaroltam Jimint. A lány keze lassan derekamra vándorolt, majd óvatosan, de ő is viszonozta az ölelést.

-Gyere menjünk vissza!-mondtam. Válaszként bólintott egyet és felállt. A terem előtt eszembe jutott, hogy így nem engedhetem, hogy bemenjen. Levettem a pulóverem és a kezébe nyomtam. Ő csak tartotta a kezében és figyelt engem. Bementem a terembe nyomomban Jiminnel.

-Elnézést a késésért tanárnő! Jimin nem volt jól és nem akartam egyedül hagyni.

-Nagyon nagylelkű fiú vagy. Üljetek le a helyetekre.

-Azt csak hiszi tanárnő.-kacsintottam rá, majd elindultam a helyemre.

Miután vége lett az órának egyenesen az udvarra vittek lábaim. A srácok szokás szerint ott voltak, ahol az előző szünetben is.

-Mi történt?-kérdezett Mark.

-Azt a kis ribancot valamelyik idióta meg akarta erőszakolni… -ráztam meg a fejem.

-Milyen ribancot?-kerekedett ki a colos szeme.

-Tudjátok az a Jimin.

-De ha azt mondod, hogy ribanc, akkor miért veszed a szívedre a sorsát.-kérdezte Jackson.

-Talán van szívem. Egyébként ki az a Lay?

-Ott jön.-biccentett fejével Mark.

-Micsoda véletlen?-kezdtem el mosolyogni.

-Mi a franc van veled Yugyeom?-tették fel a kérdést egyszerre, de már nem volt időm válaszolni, ugyanis öklöm megállíthatatlan volt. Egy roppanást hallottam és megeredt Lay orrából a vér. Ütöttem, ütöttem és ütöttem. ’’Nem mondták még, hogy a lányokat meg kell becsülni, te szemétláda!” Üvöltöttem rá és behúztam neki még egyet. Miután befejeztem, hátat fordítottam ás indultam volna, de Lay hátba rúgott és a földre estem. Még egyszer belém akart rúgni, de Chanyeol barátom, akkorát lekevert neki, hogy kifeküdt. Segítettek felállni, majd leporoltam magam. Összegyűjtöttem egy kis nyálat és telibe köptem annak a szadistának a képét.

-Észnél vagy te, Chanyeol?! Már így is azt mondták neked, hogy még egy zűrös ügy akkor kicsapnak!-ordította le barátját Jackson.

-Megérdemelte az a fasz!-ordított vissza. Majd nem sokkal később megjelent az igazgató.

-Mi történt itt?

-Csak egy kis igazságosztás.-kacsintottam.

-Az irodámba!

-Rendben.-sóhajtottam. Hát ez is egy fényes kezdés. Holnaptól már nem lesz se suli, se otthonom. Az igazgató szigorúan nézett végig a társaságon. Valaki mondja el, hogy mi történt.

-Az az idióta ott, elkezdett a semmiért püfölni!-mutatott rám Lay.

-Ez az idióta, azért vágott pofán, mert meg akartál erőszakolni egy szerencsétlen lányt, most pedig miattad közszemlére vannak téve keblei.-mondtam nyugodt.

-Ez nem igaz!-csattant fel.

-Anyád!-ordítottam, odamentem hozzá és bevertem neki még egyet. Most már biztos, hogy eltört az orra ennek a szerencsétlennek.

-Elég legyen!

-Igazgató Úr! Ez tényleg igaz Lay sokszor molesztál lányokat és most végre valaki felszólalt ellene. Lay éppen leakarta támadni Yugyeomot, amikor Chanyeol behúzott neki a társa védelme miatt. Ne tessék kicsapni Chanyeolt. Se Yugyeomot. Laynek viszont semmi keresni valója nincs itt.-szónokolt Jackson.

-Ezt még átgondolom. Most menjetek órára!

Amint kiléptünk az irodából, Chanyeol és én megköszöntük Jacksonnak a segítséget.

-Mi lenne, ha csinálnánk az első közös kalandunk emlékére egy képet?-kérdezett vigyorogva Mark.

-Legyen!-egyeztünk bele és megszületett életem első képe, amit a barátaimmal készítettünk.

A szívemet nagyon megmelengette ez a kép, mert eddig nem igazán voltak barátaim. Mark posztolta is a facebookon ”Zűrös ügy” néven.

Amikor ismét órára kellett mennem az osztálytársaim, mind engem néztek. ”Mi van faszfejek?” Szóltam oda nekik, mire mindenki elnézett rólam. Ez a hatalom. Csak el kellett, hogy gyepáljak valakit és már a kezemben is volt. Leültem a helyemre és csendben elvoltam a nap további részében. Órák után, még kosaraztunk egyet, majd hazamentem.  A kulcsot a zárba helyeztem és nyitottam volna az ajtót, amikor anyám felrántotta az ajtót és ordítozni kezdett velem.

-Már megint mi a fasz van?-néztem rá.

-Hogy merészelsz így beszélni velem te kis szerencsétlen?!-és azzal már csattant is anyám keze az arcomon.

-Csak tudd, hogy azért nem ütök vissza, mert van bennem annyi emberség. Nem azért, mert az anyám vagy.

-Te fattyú! Takarodj a szobádba.

-Rendben!-vigyorogtam rá. Tudtam, hogy ez sokkal jobban zavarja, mint bármi más. Bementem a szobámba, ledobtam magam az ágyamra és bámultam a plafont. Mindent elcsesztem már megint.