9. rész - Első nap az új családban

*Yugyeom szemszöge*

Az arcára kiülő félelem többet ért mindennél, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ha engem elküldenek innen, akkor az én arcom is ilyen lesz. Mivel másik szobában nem tud aludni, ezért lefektettem számára pár szabályt, amik nagyjából azt takarták, hogy semmihez nem érhet hozzá, egyedül csak a fotelhez és ha valahol aludni akar akkor oldja meg. Esti fürdés is elég káosz volt. Én mehettem utoljára, ezért a szobámban ülve vártam, hogy végre én is megfürödhessek. Miközben vártam azon gondolkoztam, hogy holnap bemenjek-e iskolába, de úgy döntöttem, hogy ha nem akarom, hogy kirúgjanak, akkor muszáj bemennem, így összedobáltam a füzeteimet. Óvatoskodva lépett be a szobába Yoongi.

-Mehetsz fürdeni.

-Köszi öcsi!-mondtam gúnyosan és egy keserű félmosoly mellett felkaptam a cuccaimat és eltűntem.

*Yoongi szemszöge*

Hangos veszekedést hallottam a nappalinkban, de nem mertem lemenni. Féltem, hogy esetleg bármi olyasmit láthatok, amit nem szabadna. Kimásztam az ablakon, szokásomhoz híven és leléceltem otthonról. Elindultam a szokásos gyülekező helyre, ahol a haverokkal szoktunk lenni. Nem igazán voltam ilyen régebben, de mostanában nagyon vonzottak a bajok. Ilyen volt az is, amikor a suliban azt a lányt Jimint, ha jól emlékszem megerőszakoltattam bosszúból. Nem igazán ártott nekem a lány, de akkor jól esett. Persze az ezután történtek már kevésbé tetszettek. Egyszer csak a törzshelyünkön megjelent Yugyeom. Nagyon utáltam azt a srácot. Amíg meg nem jelent, addig minden jó volt. Én voltam a suli nagymenője, elvehettem bárki kajáját. Ám amikor megjelent ez fenekesen felfordult. Hirtelen ő lett a rossz fiú és hamar felülkerekedett rajtam. Minden lány utána csorgatta a nyálát és felém sem néztek, így hát a lényegre is tértünk. Jimin közel állt hozzá és megfelelő célpont volt. Azt gondoltam, hogy ha majd ő is olyan lesz. mint mi akkor megtörik a hatalma, de ez nem így történt. Most meg itt volt a törzshelyünkön. El sem tudtam találni, hogy mit kereshet itt. Mire pedig eszembe jutott én már a földön feküdtem vérző orral. Persze a gorilláim azonnal próbálták leszerelni, de sikertelenül. Majd megjelent Sehun is, aki elég híres volt a lányok terén, de ő ilyen kis jó fiú módjára intézte a dolgait. A földön fekve figyeltem a történéseket. Ketten együtt szétverték a csapatomat. Sehun lihegve pihent meg, ám Yugyeom még most sem fejezte be. Szemei lángoltak és szélsebesen közelített felém. Nem tudtam, hogy mit kellett volna csinálnom. Felrántott könnyedén a földről, majd a falhoz vágott és ott is tartott. Belülről halálfélelem fogott el. Rettegtem, de nem mutathattam ki. Yugyeom csak püfölt és püfölt közben pedig mondatokat fűzött hozzá, de nem értettem őket. Mikor befejezte ismét a földön feküdtem, ő pedig Sehunnal, vállukat átkarolva mentek el.

Miután felébredtem otthon voltam. Mindenem sajgott. Lebotorkáltam a konyhába, ahol anyám síró alakja fogadott. Odasiettem hozzá és aggodalmasan megkérdeztem tőle, hogy mi a baj.

-Kicsi Yoongi, apád elmegy. Vége. Te pedig nem maradhatsz velem.

Szavai hallattán a szívem összeszorult. Mindennek most kell történnie. Anya felküldött a szobámba, hogy összepakoljam a cuccaimat. Gondosan összepakoltam mindent és ismét lementem anyámhoz. Magamhoz vontam egy ölelésre, megmondtam neki, hogy keresni fogom, ezután pedig meghallottam az autó dudálását. Puszit nyomtam fáradt arcára és elindultam. Bepakoltuk a cuccokat a kocsiba és már el is indultunk.

-Mi történt veled fiam?

-Az új gyerek, Yugyeom volt.-azt már nem mondtam el, hogy miért is kaptam.

-Az gond. Volt oka?

-Nem.-hazudtam nemes egyszerűséggel. A beszélgetés pedig abba is maradt.

Megérkeztünk. Apa bemutatott az előző feleségének és elmondta, hogy lesz egy bátyám, de én ekkor még semmit sem sejtettem. Be lettem küldve a szobába, amin osztozni fogunk, hogy ismerkedjek vele, addig pedig apáék beszélgettek. Foszlányokat szedtem ki csak a beszélgetésből. ”Biztos meglesznek egymással szívem. Hát én abban nem lennék biztos!”- és ehhez hasonló kis foszlányok, de a figyelmemet lefoglalta a szoba igényessége és stílusossága, majd egy hirtelen hallott hangos veszekedésre lettem figyelmes.

”-Hol voltál fiatalúr?

-Nem tartozik rád.

-Nem tűröm az ilyen stílust!

-Én meg nem tűröm el, hogy veled és azzal a faszkalappal kell élnem.

-Na mi van 10 év után fáj, az ami lett belőlem miattatok. Úgy látom, hogy igen. Csakis magatoknak köszönhetitek. Azt sem tudod, hogy mit tett az öcsikém, de engem akarsz intézetbe küldeni. Gratulálhatsz magadnak. Azt biztos nem mondta el az a féreg, hogy miért kapott egy két pofont.

-Neki estél a fiamnak, mint egy állat.

-Miért talán én nem vagyok a fiad. Én vagyok az elsőszülött fiad még is engem utálsz? Úgy teszel mintha nem lennék az? Szép kis apa.

-Fejezzétek be kérlek!

-Kussolj, mert te is hibás vagy az egész elbaszott életemben most meg úgy tesztek mintha semmi sem történt volna. Normálisak vagytok?

-De kisfiam..

-Nincs de! Az a semmire kellő tárgyként használta Jimint, miatta van kórházban és még őt véditek? Tudjátok mit? Szánalmasak vagytok.”

Majd berontott a szobába.

-Te mi a faszt keresel itt?-Ahogy meghallottam félelmetes hangját összehúztam magam.-Most már nem olyan nagy a pofád öcsi?

-Te tudtad?-néztem rá, már leplezni sem tudtam a félelmet.

-Hát hogyne tudtam volna. Az életem miattad ment tönkre. Talán te ezt nem tudtad, de hát honnan is tudhattad volna, mikor neked boldog körülmények között lehetett felnőnöd.-kezdett el nevetni, ami még ijesztőbben hatott.

-De honnan?

-Nem vagyok hülye. Úgy hasonlítasz apádra, hogy az csak na és, amikor felfedeztem a hasonlóságot kutatni kezdtem. Sajnálom, hogy így kellett megtudnod öcsi, remélem nem fájnak annyira a sebeid.-nevetett tovább.-Ha nem viselkedsz jobban, akkor azt hiszem, hogy többször meg kell, hogy büntesselek.-kacsintott egy félmosoly keretében, ami hátborzongató volt.

Azt hiszem elég nagy gonddal kell szembenéznem. A dolgok, amiket mondott egyenesen pofonokként hatottak. Úgy gondolom, hogy el kell tüntetnem még mielőtt komolyabb bajom nem esik és az ügy érdekében minél hamarabb cselekedni fogok!