7. rész - A balhé

*Sehun szemszöge*

Amint kiért a kórházból Yugyeom rohanni kezdett, így hát én is futásnak eredtem és szaladtam utána. Nagyon nagy távot kellett lefutnom. Már lihegtem és szúrt az oldalam is, de Yugyeom rendületlenül futott tovább, mintha matt egészséges lenne. Bekanyarodott egy utcába és körülbelül a 4 házba kopogás nélkül berontott és céltudatosan haladt fel az emeletre, ahol az a bizonyos Yoongi lehetett. A szobában megtorpant, mert senki sem volt ott. Kirohant a szobából otthagyta a házat és ismét nekilódult. Már egy számomra teljesen ismeretlen környéken jártunk, amikor megtorpant és hallgatózni kezdett. Majd, amikor a lihegésem mellett meghallotta valakiknek a beszélgetését, céltudatosan elindult. Mire utol értem éppen azt a jelentet láttam, amit nem kellett volna. Akkorát behúzott egy srácnak, hogy az hanyatt esett és abba a pillanatban, ahogy leért a háta a földre orrából ömleni kezdett a vér. A srác egy haverja rávetette magát Yugyeomra, de az könnyen lerázta magáról a srácot és bemosott neki. Ám az a pasas erő fölényben volt így Yugyeom nem vette észre, hogy már nem csak ketten voltak jelen. Odarohantam és abban a pillanatban, ahogy odaértem egy srác elé már ütöttem is. Egy jobbos, egy balos végül gyomron térdeltem az illetőt, így az a földön kötött ki, amellett a srác mellett, akit Yugyeom először megütött. Felmértem a helyzetet és már folytattam is a harcot a következő célpontommal. Mivel Yugyeom tudta, hogy ezek tették azt a húgommal, amit így nyugodt szívvel vertem szét a valószínűleg nálam idősebbek, egykorúak, vagy esetleg a fiatalabbak arcszerkezetét. Én is és Yugyeom is kaptunk pár ütést, de azok korántsem voltak olyan súlyosak, mint amiket mi osztottunk ki. Miután elintéztük az összeset Yugyeom odament az első áldozathoz és folytatta tevékenykedését, amit én már csak kimerülten figyeltem.

*Yugyeom szemszöge*

Álmomból egy engem szólogató hang vert fel. Mikor kinyitottam a szemem Sehunt láttam magam előtt és nagyon meglepődtem. Vajon miért van itt? Merült fel bennem a kérdés, majd leesett, hogy valószínűleg Jiminnel nagyon nagy gond lehet.

-Miért vagy itt?-kérdeztem reménykedve.

-Baj van.

-Jimin?

-Igen.

-Mit történt vele?-ha így lenne 5-ösöm a lottón, ahogy ezt eltaláltam, akkor már rég milliomos lennék.

-Összevagdosták mindenhol.

-Yoongi!-morogtam és már indultam is. Kezemből kitéptem azt a fránya infúziót és már ott sem voltam.

-Haver! Állj meg!-kiabált utánam Sehun, de nem nagyon érdekelt. Egyenesen a ruháimért mentem. Azzal a hazugsággal, hogy kiengedett a doki megkaptam a ruháimat, amikkel már szaladtam is az öltözőkhöz. Gyorsan átöltöztem. Még mindig hallottam, hogy Sehun a nyomomban van, de nem érdekelt, tudtam, hogy nem tud megállítani. Ahogy kiléptem az épület ajtaján futni kezdtem. Gyenge voltam nagyon, de a harag és az érzelmeim olyan erőt adtak nekem, hogy legyőzhetetlennek éreztem magam. Először Yoongiék lakására mentem, de mivel nem volt otthon, így a törzshelyükre indultam. Egy utca végi elágazás előtt megtorpantam és hallgatóztam, hogy melyik irányba lehetnek. Miután Sehun lihegésén kívül sikerült meghallanom Suga hangját is már nem volt kétségem. Nekiiramodtam és amint az előbb említett elé kerültem már be is húztam neki. Ő a földre esett és ömleni kezdett a vér az orrából. Szép ütés volt belátom, de ezen nem tudtam sokáig gondolkozni, mivel egy izomagyú faszkalap a hátamra ugrott és próbált leszerelni, de nem sikerült neki, mert én azzal a lendülettel kimenekítettem magam szorításából és neki is behúztam. Csak sajnos ő ennyitől nem tántorodott meg és azonnal reagált az ütésemre. Hallottam és néha-néha láttam is, hogy Sehun is verekszik és a szemében ott csillogott az a tűz, ami nekem is. Ketten levertük ezt a szadista bandát, aztán odaballagtam Yoongihoz. Letöröltem a szám széléről a vért, majd köptem egyet. Belerúgtam egyet az oldalába, utána pedig elkaptam a kabátjánál fogva és felemeltem a földről. Addig toltam, amíg a falhoz nem értünk. Ott hozzávágtam a falhoz.

-Ezt azért mert ártatlan lányokat erőszakoltatsz meg mindenkivel!-ordítottam és behúztam neki egyet a gyomrába.

-Ezt azért mert Jiminnel tetted ezt!-folytattam és még egyet behúztam.

-Ezt pedig azért mert az apád miatt ment tönkre az életem!-kiáltottam és gyomron vágtam, majd ismét az arcát ütöttem meg. Ezután pedig elengedtem és hagytam a földön összekuporodni. Bőgött, szánalmasan bőgött a kis senkiházi. Odasétáltam Sehunhoz, aki ekkor már összeszedte magát és kiegyenesedve nézte a jelenetet, átkaroltam a vállát. Ő is ezt tette és elindultunk vissza a kórházba.

Bent megkérdeztük, hogy merre találjuk Jimint és már el is indultunk. A kórtermet Jimin illata járta be. Ott feküdt az ágyon, leültem mellé. Kezembe fogtam a kezét és halkan odasúgtam neki.

-Sajnálom, hogy ígéretem ellenére nem tudtalak megvédeni, de már senkisem fog bántani. Itt vagyok és megvédelek.-puszit nyomtam a kezére, majd hagytam, hogy Sehun is odamehessen.

-Elmegyek egy orvosért. Szarul érzem magam.

-Rendben.-bólintott Sehun én pedig elhagytam a kórtermet.

Amint kiléptem a folyosóra beleakadtam az orvosomba.

-Hát maga?-nézett rám idegesen az orvos.

-Volt egy kis elintézni valóm.

-Nem szeretném tudni a részleteket. Jöjjön utánam.

Engedelmesen mentem a doki után, aki ismét infúzióra kötött, majd infúzióstul megkerestem az eddig kórtermemet és elhelyezkedtem. Akkor vettem csak észre, hogy a telefonomat otthagytam a szekrényen. Lefeküdtem és szinte azonnal álomba merültem.

Reggel egy nővér keltett, aki közölte velem, hogy a tegnapi állapotom miatt hazamehetek, de nagyon sokat kell otthon pihenjek, ha már nem vagyok képes a kórházban megmaradni. Benéztem még Jiminhez. Sehun a fotelben ült és a lányt figyelte.

-Reagált már valamire?-kérdeztem.

-Nem.-mondta megtörten.

-Nekem most haza kell mennem, de majd még benézek.

-Figyelj! Köszönöm a tegnapi napot!

-Igazán szóra sem érdemes. Ez már csak a saját magam szórakoztatására volt jó, hiszen Jiminnek nem lett jobb.-húztam félmosolyra a számat, majd intettem és kisétáltam a kórteremből.

Mikor beléptem az ajtón friss sütemény illata csapta meg az orromat és anyám dugta elő az orrát a konyhából.

-Szia drága kisfiam! Mi történt veled véres a szád és lila foltokkal vagy tele!

-Szia édes anyukám, aki mindig ott volt a fiának, ha kellett!-mondtam gúnyosan és egyenes kikerültem az ölelését.

-Most miért csinálod ezt?

-Ha azt hiszed ezzel a kis hirtelen változásoddal megnyersz magadnak, akkor nagyot tévedtél.

Válaszom hallatán lebiggyesztette az ajkait. Már épp csuktam volna be a szobán ajtaját, amikor ismét megszólalt.

-Apád hazajön.

-Leszarom!-ordítottam és becsaptam a szobám ajtaját. Körbe néztem és minden úgy volt, ahogy azt én hagytam, kivétel egy valami. Éreztem Jimin illatát. Nem nagyon törődtem vele végül, hanem inkább azon agyaltam, hogy vajon mit akarhat az a szánalomra méltó teremtés.